Pula (korábbi magyar nevén Póla) ma Horvátország 6. legnagyobb városa, (lakossága kb. 62.000 főre tehető) az Isztria-félsziget adminisztratív, gazdasági és kulturális központja, saját repülőtérrel.
Enyhe, mediterrán klímája, de főleg a római korból származó antik műemlékei miatt igen jelentős turisztikai célpont is.
Ezek közül a legnevezetesebb az impozáns, látványában lenyűgöző Amfiteátruma, amely fantasztikusan jó állapotban maradt fenn. A világon azon 6 ókori amfiteátrum közé tartozik, amelyek a legjobb állapotban maradtak ránk egyes vélemények szerint. Jellegzetessége, hogy nem kör alakú, hanem kissé ellipszis formája van. Már fénykorában közel 25 ezer fő befogadására volt alkalmas a pompás építmény. Hajdan sokszor látványos, de annál brutálisabb, rengeteg nézőt vonzó esemény színhelye volt, ma a pulai nyári filmfesztiváloknak, koncerteknek, kulturális eseményeknek ad otthont.
Több, kiváló állapotú római korú műemléke is fennmaradt, így pl. a híres Sergius-Diadalív,
amelyen át lehet az óvárosba bejutni, a Fórum térre, ahol további antik műemlékeket lehet megcsodálni, pl. az Augustus-templomot a többi között.
Csodálatos antik műemlékei bizonyítják, hogy a latinok alapította város (időszámítás előtt 177 körül) a római korban élte első fénykorát minden tekintetben. Gazdasági, közigazgatási és nem utolsósorban kulturális értelemben, kiváló stratégiai helyzetének köszönhetően.
De azért a teljesség igénye nélkül említsük meg, hogy már a rómaiak előtt is fontos település volt, illírek (indoeurópai nyelvet beszélő nép, amelynek eredete homályos), majd görög telepesek is lakták már a területet a római hódítás előtt. Igazán jelentős várossá azonban a Római Birodalomban vált.
A Nyugat-Római Birodalom széthullása után Pula átmenetileg veszített a jelentőségéből, noha birtoklásáért állandó küzdelemben álltak a kor politikai szereplői. Először a keleti gótok szerezték meg a területet, majd Ravennához került, miközben Bizánccal is jó kereskedelmi kapcsolatai voltak. A szláv törzsek is megjelentek a régióban ekkorra már.
Egy időre a Nagy Károly frank birodalmának is része lett, azután a régió kis városállamai küzdöttek a birtoklásáért, hol Písa, hol Genova, hol pedig Velence fennhatósága alatt volt a hadiszerencsétől függően. Végül is a Velencei Köztársaság került ki győztesen és megszerezte hosszú időre Pólát. A kis velencei állam megszűntével Napóleon csatolta birodalmához egész Isztriát, s ekkor már 1805-öt írtak.
1813-ban kerül az Osztrák-Magyar Monarchiához a félsziget, így az antik világban még oly fontos és jelentős Pula városa a birodalom része lesz.
A Monarchiához való tartozás hozta meg Pulának a második, igazi nagy felvirágzást. Az antik világban nagynevű város ebben az időszakban lesz modern, iparilag is jelentős város, s ami ennél is fontosabb, a Monarchia legfontosabb és legnagyobb haditengerészeti bázisát teremti meg a korábbi városi kikötő helyén. Itt székel az Admiralitás, a város 60 ezer fős lakosságából egyes közlések szerint 20 ezer volt matróz. A közeli Brioni szigete a császári család nyári rezidenciájaként szolgál. Fontos magyar vonatkozás talán, hogy Horthy Miklóst, Magyarország későbbi kormányzóját életútja, karrierje szintén Pulához köti, itt lesz majdan irányítója a Monarchia haditengerészetének, mint ellentengernagy és az I. világháború idején is több fényes és (ami fontos) győztes tengeri ütközet kötődik a nevéhez. A párizsi béke értelmében Pulát Olaszország kapja meg, 1943-ig marad olasz kézen Isztria.
A háború végéig a Harmadik Birodalomnak, hitleri Németországnak is fontos a régió, a térségben nagy csaták dúlnak.
A második világháború után egy időre ENSZ-védnökség alatt álló különleges övezet státuszát kapja meg a város, majd pedig pár év múlva Jugoszlávia része lesz. A közeli Brioni szigete, Tito államelnök nyári rezidenciája egészen a haláláig. Itt évi 6 hónapot is eltöltött, politikai teendőit is gyakran innen látta el.
A délszláv háborúk során az önállósult és független Horvátországhoz kerül az Isztriai-félsziget szinte teljes egésze, így Pula 1992-től tartozik Horvátországhoz. A délszláv háború pusztításai szerencsére elkerülték a csodaszép Isztriát. Jellemző a lakosság hihetetlen lokálpatriotizmusára, hogy egy 1991-es népszámlálás szerint magukat többségükben nem horvátoknak, hanem isztriaiaknak vallották.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.