Ezen a néven több település is létezik, de itt és most az Észak-Isztria-i Hum városkáról lesz szó, amelynek a legfrissebb adatok szerint 23 lakója van, bár ez a szám egyesek szerint folyamatosan gyarapszik.
Hivatalosan a világ legkisebb városának nyilvánította a Guinness rekordok könyve ezt a csodaszámba kis települést, amely a 11. századtól mindmáig megőrizte középkori architektúráját, arculatát, ódon hangulatát. Roc városkától csak 7 km-re található a Mirna völgyében, erdőségek között elrejtve, de szerencsére még aszfaltút vezet oda.
A városka, ill. annak kiváltságosnak számító lakói természetesen ma már a turizmusból élnek. Helyi, finomnál finomabb specialitások itt is várják a turistákat és az oda látogatókat. Én még soha nem találkoztam annyi különféle gyógynövény- és gyümölcspárlat különlegességekkel, mint pl. a fügelikőrrel és a szentjánoskenyér-likőrrel, ha jól fordította a kedves kis elárusító kisasszony…Ebben a műfajban a boltocskában minden ott megtermő mediterrán gyümölcsből, olívából, gyógynövényből, mediterrán kerti fűszerekből széles választékban kínálták magukat az italokon kívül a dzsemek, és a jobbnál jobb pástétomok….köztük a szarvasgombával megbolondított igazi kuriózumok…..mégpedig a régi receptek alapján. Bevallhatom, én csak a kóstolóig jutottam el…egy különleges kis ajándékra azért futotta szerencsére.
Mondhatjuk, a régi generációk tudása most bőven kamatozik!
.jpg)
A városka további nevezetessége, hogy itt található a legrégibb ószláv irásbeliség, az ún. glagolita írás emlékparkja.
A Szent Jeromos templom (12. sz.!) falán ma is láthatók glagolita falfeliratok. Érdemes tudni, hogy még a 19. századig használták ezt a régi szláv írásmódot. A források szerint itt élt a pátriárka egyik igen jómódú tisztségviselője, és a közeli Roc városa pedig a glagolita írás irodalmi, szellemi centruma volt. Talán az egyház erős jelenlétének is köszönheti a városka, hogy középkori jellegéből, arculatából mit sem veszített, szinte teljes épségben maradt fenn.
A mai kor embere ámulattal szemléli ezt a kis elrejtett ékszerdobozt Belső-Isztria északi részén, valahol az „Isten háta mögött”, de mégis inkább tenyerében hordozva….. Amúgy az internet (adria.net) jóvoltából könnyen rá lehet találni közlekedésileg.
Ha már úgy is szándékoznak Opatiját (vagyis Abbáziát) délről megközelíteni, vagy fordítva onnan esetleg a félsziget csücskébe, Pulába tartanak, érdemes letérni a főútról és felkeresni ezt a páratlan értékekkel rendelkező városkát. Megéri, mert egyediségében vetekszik a leghíresebb turisztikai desztinációkkal.
Nekem a kis kitérő nagyon emlékezetes maradt, visszacsöppeni a régmúltba, jobban mondva a szinte érintetlen középkori miliőbe….. bevallom, ez igazi élményszámba ment az ősz csodálatos, nyugodt pompájában, amely szintén a vidék és az évszak sajátossága.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.