A kérdésre a gyors válasz: Minden bizonnyal Bále (magyarosan) a kicsi, alig több mint ezer lakosú festői szépségű isztriai városka hajdanvolt polgárai, no meg szépasszonyai is…..a 18. században!
Bále…!Mennyi szépséget is rejt magában ez az egyes útikönyvek szerint romantikus, ámde már igencsak romos, elnéptelenedőben levő, többségében olaszajkú ( egyfajta romano-isztriai dialektust beszélnek még itt az idősebbek) a középkorból és reneszánsz korból itt maradt városka, a Pulából Porec felé vezető régi főút mentén.
Az ún. „akropolisz” építésű, hangulatában, építészetében egyedülállóan különleges kisváros manapság főleg a turizmusából él, melyben a helyi specialitások is helyet kapnak.
.A rómaiak hajdan erődöt építettek ide azzal a céllal, hogy védjék a Pulából Belső-Isztria felé vezető kereskedelmi utat. Aztán a középkorban az erődítmény köré egy kis település épült, de igazi fénykorát a velenceiek uralma alatt élte a korábban még jelentéktelennek számító település.
Az ideérkező turistát a velencei gótika és a reneszánsz atmoszférája lengi körül, noha itt szinte minden kő még a római korból való érzésem szerint is. A hihetetlenül masszív, erődítményszerű épületek mellett római kori villák nyomai, középkori kutak, ciszternák, templomok, gabonatárolók, olajsajtolók éppúgy megtalálhatók, mint a szűk, zegzugos sikátorok a mai kor éttermei, galériái, panziói árnyékában.
A leghíresebb turisztikai látványosság kétségkívül a Palazzo Soardo-Bembo nevű gótikus-reneszánsz kastély,
amelyen át az óvárosba juthatunk el. A kastélyt a velenceiek idején kezdték el építeni, s amelynek monumentalitása, szépsége máig nagy hatással van a turistákra. Kihagyhatatlan a pompás Városháza is, a 14. századi loggiájával.
amelyen át az óvárosba juthatunk el. A kastélyt a velenceiek idején kezdték el építeni, s amelynek monumentalitása, szépsége máig nagy hatással van a turistákra. Kihagyhatatlan a pompás Városháza is, a 14. századi loggiájával. De nemcsak a különleges látnivalókat kedvelő turistát bűvöli el Bale (ejtsd: Bále!) varázslatos, sajátosan isztriai hangulata, hanem a 18. század leghírhedtebb, egyben talán legműveltebb kalandora, a velencei Giacomo Casanova is igen jól érezhette itt magát a fényűző kastély falai között oly sokat vendégeskedve.
Mellékesen említem meg, hogy az egyébként alacsonyabb származásúnak számító Casanova (gátlástalanul hamisítva magának nemesi származást igazoló okmányokat és hasonlókat) bámulatos képességei birtokában a legmagasabb körök bizalmát és pártfogását élvezte, bár ellenségei is bőven akadtak, akik a legkülönfélébb, igen súlyos bűntettekkel is megvádolták, a hírhedett Ólombörtönbe csukatták, s ahonnan sikerült megszöknie. A fantasztikus szökés híressé tette, ez belépőt jelentett a számára a korabeli Párizs legjobb társaságaiba, akkoriban a párizsiakat az elképesztő históriák varázsolták el legjobban, vagyis a szenzációk a divaton kívül. Hihetetlen meggyőző képessége, kiváló fellépése volt az úrnak, ennek köszönhette, hogy bár semmilyen közgazdasági, pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezett (csak a mérhetetlenül sok és soha meg nem fizetett hitel mestere volt...), mégis el tudta hitetni, hogy a lottó eszméje tőle származik (nem igy volt) és személyes rábeszélő képességével el is érte, hogy a Királyi Lottó intézménye Franciaországban az ő nevéhez fűződhessen. De nem ezek csupán azok a tények, amelyek miatt az utókor számára máig rejtély titokzatos személyisége. Regényes, gáláns kalandokban gazdag életéről könyvtárnyi az irodalom, rengeteg film is készült életéről….Az igazság az, hogy Casanova azért vonult be a történelembe, mivelhogy a nevéhez fűződő kétes hírnévről már életében saját maga gondoskodott, amikor is a csehországi Dux kastélyában megírta utóbb híressé vált emlékiratait öregkori magányában. Ebben felfedi több mint száz hölgyhöz fűződő intim, szerelmi viszonyát, gáláns kalandjai sokaságát, szélhámosságai színes, alig hihető történetét. Természetes, hogy nem mond mindig igazat, emlékezete itt-ott csal, de nem is ez a lényeg az utókor szempontjából. Az életem története c. hatalmas memoár nemcsak önéletírás, hanem a 18. század egyik legfontosabb kultúrtörténeti forrása is egyben, függetlenül attól, hogy az ott leírtak hitelessége vitatható, ahogy már szó volt róla.
Bále társasági életében is kiemelkedő szerepet tölthetett be minden bizonnyal, de… annál is fontosabbak voltak számára általában és minden percben a titkos szeretők, akiknek bizalmába férkőzni igen nagy tehetsége lehetett, és amelyek számára a - mai szóval - a karrierépítés igen fontos eszközéül szolgáltak, de mint cél önmagában is kedvére való volt a szépnem, a szüntelen hódítás. Casanova valóban a legnagyobb életművészek egyike volt, ennek tudatában irta meg emlékiratait, nem bízva ugyan annak kiadhatóságában, ezt ő maga árulta el. Ezért is lehetett őszinte a maga módján.....
Sokan írnak ma is Bále mágikus kisugárzásáról, ahol a lélek képes meglelni belső harmóniáját, amelyhez a sajátosan szép isztriai táj is nagyban hozzájárul. Talán még Casanova is ezt érezte, hogy oly szívesen időzött itt e falak között?
A nagy múltú városkát nyaranta manapság a művészek, no persze, a turisták veszik birtokukba. Híres a Castrum Vallis nevű nyári fesztivál, amikor a kisváros számtalan galériájában kiállítások zajlanak, a helyi specialitások, kézművesek, zenészek vonzzák az ínyencségekre vágyó turisták ezreit.
Jómagamnak persze csak kevés időm volt ahhoz, hogy Bále különleges, vonzó atmoszféráját igazán jól megtapasztalhassam. A csekély idő azonban az igazi turistának éppen az a szükséges és kívánatos dózis, amelynek hatására könnyen születik meg az elhatározás, hogy e felejthetetlen kisvárosba érdemes mielőbb visszatérni. Talán az első adandó alkalommal.
x
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.