A békebeli időknek vége szakadt az első világháború kitörésével. Fiume történelme 1914 után meglehetősen szomorú és tragikus eseményekkel íródik tovább, s a második világháború utáni idők sem mondhatók rózsásnak. Az első világégés után az önálló Fiume megteremtése után végül is Mussolini hatalomra kerülése után annektálta a várost, amely ekkor már a fasizmus árnyékában élte minden napjait. A második háború után a lakosságnak több mint 95 %-a hagyta el a várost, és nemcsak az olaszok, hanem horvátok, magyarok, németek. Történészek erről is írtak az újabb időkben.
Ami azonban nagyon méltánylandó és példaértékű Fiume történetében az én olvasatomban, az az önálló Fiume rövid története volt, ami nem tarthatott sokáig, hiszen a nagyhatalmak, a környező államok stratégiailag ezt nem hagyták jóvá, ezt nem engedhették meg a fiumei polgároknak.
A fiumei, olaszajkú értelmiségnek ugyanis a magyar szimpátia ellenére is alapvető politikai érzülete kezdett mindinkább előtérbe kerülni, felerősödni, mégpedig a teljes önrendelkezés, az autonómia iránti vágya, amelyet a gyakorlatban is szeretett volna célként megvalósítani. Ezt korlátozott mértékben ugyan, de a Magyar Korona már korábban is biztosította számukra. Az igazi független városállam, ami a fiumei emberek ideálja volt, persze a környező nagyhatalmak miatt soha nem jöhetett létre tartósan, mint már említettem, azaz egy rövid időre mégiscsak sikerült független és jogilag önálló kormányzóságnak, "államnak" nyilvánítania magát a városnak.(1920-1924 között). Ennek azonban tartós perspektívája nem lehetett reális a fenti politikai tényezők miatt, a nagyhatalmak ezt akkoriban és később sem nézhették jó szemmel és tétlenül.
A zajló első világháború vérzivatara is erősíthette bennük ezt a vágyat, ezt a mentalitást, hogy sikerült egy független és szuverén kormányzóságot - bárcsak 4 évre - megvalósítani. Tény, hogy ez nagy politikai siker volt, noha kudarccal végződött. Egyébként ezen a tájon mindig is volt hagyománya a városállamiságnak, gondoljunk csak az olasz kis városállamokra korábban, köztük a legnagyobbra, a velencei köztársaságra.…és ezt a politikai létformát szerették volna maguknak a fiumeiek is... Milyen ideális is lett volna!
1924-ben azonban, amikor Mussolini hatalomra került, Olaszország minden habozás nélkül annektálta Fiumét. Ez a korszak pedig egy vészterhes időszakot jelentett, semmi jót nem hozott a városnak. A deportálások itt is lezajlottak, a zsidóságot elhurcolták ( egy jó részét okmányokkal kimentették). Rengeteg véres esemény történt ezen túlmenően is a városban ebben a korban, sőt korábban is. Az autonómia párti fiumeieket is célszerűnek látszott megfélemlíteni..(ez megtörtént, amint a történészek és a korabeli sajtó ezt megírták). Ehhez megvoltak akkoriban is a megfelelő eszközök, mint már annyiszor az emberiség történelmében.
A második világháború utáni történelmét nagyjából mindannyiunk ismeri, Fiume Rijeka néven Jugoszlávia része lett, majd pedig a 90-es években folyó délszláv háborúk eredményeképpen a Fiume, azaz most már Rijeka (folyót jelent horvátul ugyanúgy, mint a korábbi Fiume városnév) Horvátországhoz került.
Ma Horvátország legfontosabb kikötővárosa, sokszínű kultúrával. A nagy múlttal rendelkező város szépsége kezd újra megelevenedni, egyre több magyar kezdi újra felfedezni a régi Fiume egykor történelmünkben betöltött fontos szerepét, a megmaradt magyar építészeti emlékekkel, csodás palotáival, az eleven és egyre forgalmasabb kikötővel az Adriai-tenger partján. Kedves, barátságos, közvetlen emberek lakják a várost, nem gond nekik a turistákkal való érintkezés, hiszen több nyelvet is beszélnek, a horvát és az olaszon kívül magyar szót is hallani, a nagy világnyelvek tudása pedig náluk szinte hagyomány.
Szerencsésnek érezhetem magam, hogy a közelmúltban jártam ott egy röpke kis időre, igaz nem a tengerparti kikapcsolódás, a nyaralás volt a cél számomra, inkább egy valóban patinás múlttal rendelkező, egykor világvárosi rangú, történelmi város megismerése, a város hangulatának megtapasztalása, mint már előttem egyre több magyarnak, a mai idők érdeklődő, a történelmet ismerni szerető magyar turistáknak. Ahhoz azonban, hogy Rijekát, vagyis Fiumét jobban megismerhessük, valóban több idő szükségeltetik.
Aki teheti, csak keljen útnak bátran és akár párosan, akár egyedül barangolja be a sok látnivalót tartogató hajdan és most is vonzóan szép várost.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.