Utazni jó!

.....avagy a nagy Palladio mester és a híres szarvasgomba nyomában....

Ha nem, és ha majd arra viszi jó szerencséje az Isztriai-félszigeten, és nem veti meg az élvezeteket semmilyen tekintetben, akkor azt tanácsolom, hogy semmiképp ne kerülje el Isztria egyik igazi gyöngyszemét, Motovunt  (olasz nevén Montana). Annál is inkább, mert ez a régi, hangulatos középkori városka nagyjából a félsziget közepén található, a Mirna folyó völgye fölött közvetlen, és Ön is nagyon látványosnak fogja találni  az egész környéket a dombtetőre épült egykori gótikus várfal mellől, a loggiáról letekintve.

Egy magányosan álló, igen meredek magaslat, dombtető (277 m magasságban) volt az a hely, ahol az első gótikus stílusú (akkoriban ez volt az általános európai stílusírányzat köztudottan) vár megépült a kora-középkorban, egyfajta védelmet és biztonságot nyújtva ideális fekvésének köszönhetően. Ismert, hogy az egész félsziget folytonos harc és küzdelem színtere volt akkortájt. Természetesen az emberek akkor is láttak jobb napokat, békésebb korszakok is voltak szerencsére, a városlakók, nemesemberek vagy csak egyszerű közemberek élték az életüket…és nem vetették meg időnként az élvezeteket sem. A várba egyébként 1052 lépcsőfok vezet fel, ez Horvátország leghosszabb, középkori lépcsőzete.(Ezt jó tudni, ha valaki gyalogosan akar feljutni a várfalak övezte óvárosba.)

 A 10. sz.-ban már a poreci Püspökséghez tartozott, majd pedig legtovább a Velencei Köztársaság birtokolta jogi értelemben. Minden bizonnyal ekkor érte el fénykorát, amit gazdag és egyedülálló, a velencei reneszánsz stílusjegyeket legjobban megőrző főtéri középkori épületegyüttese máig bizonyít.

Sokan azt feltételezik, hogy a különlegesen szép és harmonikus főtér, a reneszánsz Szent István templommal és Palota épületével nem más, mint korának legzseniálisabb velencei építésze, Palladio (vagy legalábbis tanítványai) tervei alapján készülhetett el.

Nem ismerem az új fejleményeket, de úgy tudom, hogy a Világörökség részének kívánják nyilváníttatni, vagy már az is!…Minden esetre a horvát 10 kunás bankjegy hátoldalán Motovun látképe rajzolódik ki emlékeim szerint. (Ezt is ellenőriznie kéne valakinek, mert nincs már 10 kunám sem….)

Az óvárost a középkori vár falai, a most is impozáns városkapu, őrtornyok veszik körül, ezek mindegyike szinte teljes épségben megmaradt.

A főleg olaszajkú lakosság nagy része a második világháború után sajnos elhagyta a várost, Olaszországba menekült az akkori bizonytalan és sok jót nem ígérő jövő elől. Jelenleg kb. 600-an élnek a városban, a lakosság fő megélhetése a turizmus és az ehhez kapcsolódó szőlő- és kertművelés. Jelentős bortermelő vidék, egy különleges zamatú vörös tájbor, a jóféle malvasia hazája a Mirna völgye. Ami pedig ennél is sokkal fontosabb a helyben élőknek: a környék a híres csemege, a szarvasgomba egyik fő termőterülete, jelentős bevételt hozva az ittenieknek. A szarvasgomba gyakori előfordulását a síkvidéki motovuni tölgyes erdők ideális talajösszetételének köszönheti.

 Nos, ezért is keresi fel oly sok, zömében német, osztrák, olasz, elvétve magyar turista, sok ínyencségre bukó utazó, akik itt helyben is elérhető áron nagyon sok finomságot, borokat, nemes, gyógynövényes vagy gyümölcsből készült likőrpárlatokat (Travarica...Maraschino, amelyek nagyon finomak, az utóbbi különösen, és az előbbi pedig gyógyír az egészséges gyomor érdekében...) különleges pástétomokat. egyéb helyi csemegéket maguknak vagy akár ajándékba is megvehetnek, megkóstolhatják ezeket a hangulatos boltocskákban, étteremben, trattoriákban.

Ami a szarvasgombát illeti, hát az bizony vetekszik az arany árával, de már néhány gramm is, becsempészve a legpompásabb pástétomokba, egyéb más gombakülönlegességekbe, italokba, finom étkekbe, igazi afrodiziákumnak számít, a természet patikájából, Isten által jóváhagyva  és ellenjegyezve, tehát semmi rosszra nem kell még csak gondolni sem.

Javaslom, hogy utóbbi megjegyzésemet azért feltétlen teszteljék, ha majd arra járnak.